Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A traumatúlélők rutinos válságmenedzserek

A jelenlegi , COVID-19 körül kialakult állapot klasszikus krízishelyzet abban az értelemben, hogy egy olyan szituáció állt elő, amelyre nincsenek megküzdési módjaink. Vagy mégis? Gondold végig életed eseményeit és vedd számba, valóban soha nem történt még veled olyan, hogy egyik pillanatról a másikra dől dugába minden terved veszítesz el számodra fontos dolgokat, akár anyagi bevételt, akár jólét-érzést okozó luxuscikkek megszerzésének reményét szembesülsz azzal, hogy csak magadra számíthatsz és önellátásra, öngondoskodásra kell berendezkednek hosszú távon átrendeződnek a prioritásaid, és a fizikai túlélés minden mást felülír. Nos, ha elcsodálkozol azon, hogy mások pánikolnak, miközben te egyfajta sztoikus nyugalommal figyeled az eseményeket és tudod, mit kell tenned olyan körülmények között, ahol az események 90%-a rajtad kívül álló tényezők alapján alakul, akkor az a jó hírem van, hogy megdolgoztad az eddigi traumáidat, tanultál belőlük és a poszttraumás növekedés mi...

Lehet, hogy nem nárcisztikus hanem hisztrionikus?

Régóta tervezem, hogy szót ejtek egy olyan személyiségről, amely mélylélektanilag eltérő, a megfigyelhető viselkedés szintjén azonban nagyon is könnyen összekeverhető a nárcisztikussal: ez pedig nem más, mint a hisztrionikus. Méltatlanul keveset beszélünk róluk, pedig kielégíthetetlen szeretet-, és figyelemhiányukban épp olyan manipulatívak, önzőek és sértődékenyek, mint a nárcisztikusok és arra használják az embereket, hogy magukat vonzónak, bájosnak, élettelinek, karizmatikusnak, nagylelkűnek, melegszívűnek és fantáziadúsnak tarthassák. (MacKinnon és mtsai, 2010). A szexualitás náluk még inkább eszköze annak, hogy elbűvölőnek tűnhessenek a külvilág szemében, bár - éppen úgy, ahogy a nárcisztikus nagyképűségnek is van burkolt, rejtett formája -, a hisztrionikusok néha épp az elfojtott, megtagadott végletét képviselik a szexualitásnak. Mégis, talán innen legmegfoghatóbbak jelenségként: szexuálisan kihívó, flörtölő viselkedésük árulja el őket legkönnyebben, ugyanis a szexualitást ár...

Az érzelmek kirekesztése a tudatból: a disszociáció

Ha eleged van abból, hogy eleged van, akkor állj meg, és ne menekülj tovább a rossz érzéseid elől.  Ugyanis nem múlnak el tőle, sőt. Az érzelmek üzenetközvetítő szerepe közted és a valóság között evolúciós jelentőségű, és mint minden ősi, természetes és túlélést biztosító jelenség, kívül áll a személyes akarati kontrollon. Ha valami rossz dolog történik velünk, rossz érzéseket élünk át. Logikus? Igen. Innen tudjuk, hogy ez nekünk fáj, ez ránk nézve káros, és ez az érzelem motivál minket az önvédelemre, az ártalomcsökkentő cselekedetekre. Ha valaki azonban egy olyan krónikusan bántalmazott helyzetben találja magát, ahol nincs lehetősége a számára szenvedést okozó helyzet megváltoztatására, a helyzetértékelést elvégző érzelem megváltoztatása (azaz figyelmen kívül hagyása) marad számára az egyetlen lehetőség. Marsha Linehan, aki egy nagyon fájdalmas érzelmi állapotokat átélő betegcsoport, a borderline személyiségzavarral élők számára dolgozott ki érzelemszabályozási készségfejle...

Disszociáció, mint egyetlen menekülési útvonal

Egy 14 éves lány, naplórészlet. Jól látszik a szövegből: érzelmi és verbális bántalmazás zajlik (és tudható a naplóból: szexuális is). Az állatvilág önvédelmi reakcióit is elég megfigyelni, hogy lássuk, ha veszély esetén a harc vagy a menekülés lehetetlen, a halottnak tettetés marad. Ha egy viszonyrendszerben olyan hatalmi elrendezés van, amelyben az áldozat esélye az egyenlő küzdelemre elenyésző - mert a férfi erősebb, mint a nő, a felnőtt erősebb, mint a gyerek, mert a főnök erősebb, mint a beosztott, stb. - , és traumás kötődés vagy függőségi helyzet van, azaz nincs mód a menekülésre sem (gyerek világgá, anya a gyerekeivel a híd alá, munkavállaló munkanélkülire nem mehet, ugye), marad a lélektani kilépés a helyzetből, a stresszélmény tudatosságának leválasztása, az érzelmek kirekesztése. Erre nagyon jó példa, ahogy ez a lány imádkozott egy olyan érzéketlenné válásért, amiről minden le tud peregni. Szerencsére nem sikerült teljesen neki.

Az önmegnyugtatás jelentősége nárcisztikus abúzus esetén

Tudom, hogy igazságtalan, hogy neked kell magadról gondoskodni érzelmileg, ha nárcisztikussal vagy kapcsolatban. Pláne, ha ez egy szülő, akitől tényleg joggal várnád el, hogy figyeljen rád oda, akarjon neked megnyugtató és támogató jelenlétet nyújtani. Mégsem tudok jobb tanácsot adni ennél, hiszen arra bizony hiába vársz, hogy ő megérzi, hogy mire van szükséged és megadja neked. Ráadásul az esetek nagy részében ő maga kelti azt a stresszhelyzetet, amit valahogy le kell csengetni. Ahogy azt az érzelemszabályozásidegrendszeri folyamatairól korábban írtam, a krónikus stressznek kitett idegrendszermáshogy reagálja le a veszélyhelyzetet. Az érvelés egyszerűsége kedvéért soroljuk   a komplex traumatizáció kategóriájába a mérgező emberekkel való szoros kapcsolatot, hiszen sosem lehet tudni, milyen húzással állnak elő. Ez a fajta készenlét önmagában, de együttesen azokkal a fájó, ártó beszólásokkal, bántásokkal, cserbenhagyás-élményekkel, átverésekkel különösen kimeríti a krónikus str...

A valóságvizsgálat szükségessége traumatizáció esetén

Az agy ingerfeldolgozó kapacitását és megküzdési képességeit túlterhelő veszély esetén a normális megküzdéstől eltérő, traumatikus stresszválasz alakul ki. Ez a tanulságok szempontjából az alábbiakat jelenti: A traumatikus emlék eltárolása eltér a normális emlékezeti folyamatoktól: az egyénre jellemzőnél intenzívebb érzelmek kapcsolódnak az emléknyomokhoz, amik ráadásul beazonosíthatatlan módon kapcsolódnak a traumatikus élményhez, ugyanis az érzékszervi modalitásokra szétesve, azaz külön-külön vizuális, hallás, szaglási, tapintási élményekre bontva tárolódnak el. Én azt szoktam tanácsolni a klienseimnek, hogy legyen gyanús, ha nagyon intenzív érzéseket él át, még ha nem is tudja, hogy miért. A traumatikus emlék konkrét beazonosítása a fent vázolt egységes narratíva és koherens emléknyom hiányában nagyon sokszor nehezített, de ennek ellenére - megfelelő önismeret birtokában - sejthető, hogy az adott felháborodást, lefagyást, dühöt, rettegést valami múltbéli esemény indokolja, és ne...

Egy új korszak energetikai üzenete

Nem egyszerűen egy új évtized, de egy új korszak küszöbén állunk. Egy ideje már sűrűsödik a sötétség – 2019 bizony nagyon erről szólt, ha belegondoltok: klímaválság, a családon belüli erőszak tudatküszöb fölé robbanása, az iskolába kerülő gyerekek érzelmi szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, színházak, mentálhigiénében dolgozó társszakmák ellehetetlenítése, és még sorolhatnám. A közbeszéd durva és gyűlölködő, a hatalmon lévők demagógok és autokraták, egyre tágabbra nyílik az olló a közösségi szellemet érzékenyen szem előtt tartók és egyéni személyes érdeket ösztönszinten énközpontba állítók között. A Bak jegyében 2019 első harmada óta közeledő Szaturnusz-Plútó együttállása 2020. január 12-ére egzakttá válik. Ha valakinek a fent vázolt folyamat nem tűnt volna fel, a több mint 500 évenként bekövetkező történelmi konjukció egyértelműen és végérvényesen szembesíteni fog mindenkit társadalmi rendben túl merevvé vált hierarchiákat is elpusztítani képes hihetetlen erők létezésével. ...

Szorongás nárcisztikus abúzus esetén

Bár a diagnosztikai rendszerekben a szorongásos zavarok a poszttraumás stresszzavaroktól eltérő kategóriát képeznek, gyakran tapasztalható, hogy a traumatizált emberek szorongástól szenvednek. A félelem és szorongás eredetileg adaptív érzések, a túlélést segítik a veszély érzékelésével és a harcra, menekülésre készítéssel vagy ezen lehetőségek hiányában a megdermedéssel vagy a helyzetből való pszichológiai kilépéssel (disszociációval). A félelem valóságos vagy képzelt, de jelenlegi fenyegetettségre adott érzelmi válasz, míg a szorongás a jövőre vonatkozó veszélyre hívja fel a figyelmet. (DSM V) A nárcisztikus abúzus jellemzője a kiszámíthatatlanság, így a nyílt vagy rejtett bántalmazásnak kitett személy folyamatos készenlétben áll, azaz örökösen felhúzott állapotban kell tartania az érzékeit, hogy felkészülve érje a jövőbeni támadás. Ez érthető módon megágyaz egy olyan szorongásos hajlamnak, melynek variációi attól függnek, hogy az adott személy számára milyen viselkedés jelent v...

A büntetés nem hatékony

Nárcisztikus kultúránkat nem csak a magamutogatás és az arrogancia , hanem az engesztelhetetlen szigorúság és a tökéletesség teljesíthetetlen elvárása is jellemzi. Egyfajta legitimációja van így a maximalizmust kimaxolni tűnő kritikus attitűdnek, ami a hatékonyság és teljesítmény társadalmi igényét kiszolgálni tűnő bújtatott bántalmazás. Sztereotípiáinkban a kemény főnököt tartjuk jó vezetőnek, de ezt a tévhiedelmet karácsonyi könyvélményem, Charles Duhigg: Okosabban, gyorsabban, jobban (HVG Kiadó, Budapest, 2017) is megdöntötte. Számos társadalomtudományi vizsgálatot, valós üzleti életben szerzett tapasztalatot felvonultat a szerző annak hiteles igazolására, hogy munkahelyi környezetben azok a teamek dolgoznak eredményesen, ahol a csapattagok egyenrangúak és a légkört a pszichológiai biztonság jellemzi, azaz hibázás esetén nem kell retorzióra számítani. A Google híres arról, mennyire nagy erőforrásokat biztosít a jó munkahelyi klíma biztosítására és az ő vizsgálataik is megerősí...

Amikor a testem elmesélte, mi történt velem – traumafeldolgozás a testemlékezet szintjén craniosacralis terápiával (SomatoEmotional Release)

30 évnyi párkapcsolati kudarc, elcseszett szexuális élet és csillagos magány, illetve 25 évnyi - sötétben tapogatózó, így majdnemhogy hiábavaló - terápiás próbálkozás után 2 éve jutottam el odáig, hogy egy terapeuta visszajelezte nekem a gyermekkori molesztálásom jelentőségét. Ennyi év önismeret és egy pszichológusdiploma után meglepő lehet, ha azt mondom, a traumafeldolgozásnak ott kellett kezdődnie, hogy engem kellett meggyőzni arról, hogy ez abúzus volt. Pedig ennek óriási jelentősége volt, ugyanis a történet egyik megbetegítő aspektusa éppen az volt, hogy a dolgok másképp lettek eladva, mint ahogy az valójában volt. Így gyógyulásom következő stációjaként oknyomozó újságíróként vagy detektívként próbáltam kideríteni, mi történt. Feltúrtam a gyerekkori naplómat, szemtanúkat kerestem fel, és kiadtam a történetet a kezemből egy független újságírónak, hogy mások - immáron felnőtt - szemüvegén keresztül láthassak rá arra, vajon mi történhetett velem. Az igazság kiderítése szükséges...